Csúfak és szépek
Csendes az éjszaka, A sikátorok szaga
Szalag a sötétben, Kőfalak tövében.
Összekötve sorsokat, Pillanat társakat.
Nem tudhatjuk még, Mi lesz majd a vég.
Kopogó tűsarok, Számtalan házsarok.
Az arc az túl színes, Az élete felszínes
Nem mozdul, csak vár, Hogy a gyilkos majd rátalál.
Apró szív a szív alatt, Visszafordult gondolat.
REFR.:
Angyalok és ördögök, Mind az emberbe költözött
Csúfak és gonoszak, szépek és okosak vagyunk.
És ez a mi nagy bajunk, Minek látszik a valóság.
Hogy ez fentről a pokol, de lentről a mennyország!
Korlát - kötél - tánc. Emberi sors - lánc.
A test némán zuhan, Egy árnyék elsuhan..
A híd alatt élettelen, A csöves és a véletlen
Szeszszagú életet lehel, A végtelen nem felel. |
fel |
A történet vége
Egyszer volt hol nem volt, Egy történet, mi rólunk szólt
Részegen táncolt a hold. A szél gyűrött papírt hord.
Nincs tovább, megállok, A kanyarban kiszállok.
Mehet még egy menet,, De nekem már nem lehet.
Én mindig azt hittem, Hogy mi vagyunk az Isten.
A víz alatt, pár perc alatt Már semmi sem nehéz.
Mindig azt gondoltam, Hogy a világ bennünk van.
A föld felett, pár emelet, De lassan úgyis földet érsz.
Nem kérted - odaadtam, Elsírtad - megfogadtam.
Képzelted - kitaláltam, Kérdezted - kitálaltam.
Elnéztem - nem takartad, Megtettem - te is akartad,
Kifőztem - megetted, Maghaltam - eltemetted.
Én mindig azt hittem, Hogy mi vagyunk az Isten.
Csak nyomd a gázt, ne tétovázz, A falnál majd megállsz.
Mindig azt gondoltam, Hogy a világ bennünk van.
Csak ostobán vigyorogsz rám És már mész is tovább
REFR.:
Vége, vége, vége a történetnek
Vége, vége, ez miért velem történhet meg!
Egyszer volt hol nem volt, Ennyi lett - 220 volt
Eltévedt hangulat, 180-as fordulat.
Szemembe hazugság, Hátamban a valóság.
Titkosított változat, Egymásnak áldozat. |
fel |
Ajtók előtt
Ajtók - Zárak, az egyiken belesek
Álmok - Vágyak, egyszer majd csak beesek.
Egyik perc jön a másik után, a félelem körülölel
Hisz az élet csak villanás, de nem mindegy miként múlik el?
REFR.:
Mert egy perc még mindig jár nekem
Egy dal még tovább szól bennem
Közel - Távol, elkent a rúzs, dagad a mell
Holnap - A mától, s szájában omlik a karamell
Képzeletben láthatom, azt hogy én leszek a Király
S aki rám néz a tükörből, már nem hasonlít rám!
REFR.:
Mert egy perc még mindig jár nekem
Egy dal még tovább szól bennem
Várak - Sziklák, az ember mindent meghódított
Kössz' szép - a Morzsát, mit a szánk felé dobtatok
Nyúl-lélek - Farkasétvágy, az asztalon sáros a talpatok
Az ezernyi ajtóból, vajon mit választhatok?
REFR.:
Mert egy perc még mindig jár nekem
Egy dal még tovább szól bennem
A parázs ott van mindenkiben
El kell égni, hogy abból tűz legyen. |
fel |
Magamban
Egyedül éjszakán Magam - velem
Túl a könyvek szagán, Dallamot üzentem
Az a bizonytalan Szélvédő mosoly
Olyan hideg - meleg, Márvány kőszobor.
REFR.:
A kör bezárul és a hold megint kövér
Miért nem látszik az ami fényárnyékban él.
Jó estét, jó napot, Kezit csókolom.
Viszlát, minden jót, Viszont - nem láthatom.
Mindent bedobva, Még sincs semmi tét.
Mozdulatlanul Elnyel a sötét.
REFR.:
A kör bezárul és a hold megint kövér
Miért nem látszik az aki mélyen benned él.
Görgeted a jövőt, Vonszolod a múltat,
Hiszed a régit, És féled az újat. |
fel |
Játszd el!
Nem érdekel, hogy mit diktál most a józanész.
Ha kell, akkor bárkit játszom, bár nem vagyok színész.
A szövegkönyvet átolvasva, van egy-két mondatom
Majd ha eljön az én időm a szemetekbe mondhatom.
Lehetek király, vagy lázadó, Lehetek rab, vagy elnyomó.
REFR.:
Játszd el! Játszd el! Hogy semmi sincsen véletlen!
Játszd el! Játszd el! Hogy bárki lehetsz az életben!
Mindig jön egy újabb évad, egy másik szerep.
Réges régóta már nem számít, ki mennyit keres.
Más a szöveg, más a jelmez, talán nem kedvező
De valaki súgja már meg, ki itt a rendező?
Lehetek király, vagy lázadó, Lehetek rab, vagy elnyomó.
REFR.:
Játszd el! Játszd el! Hogy semmi sincsen véletlen!
Játszd el! Játszd el! Hogy bárki lehetsz az életben!
Lehetek király, vagy lázadó, Lehetek rab, vagy elnyomó.
Lehetek romboló, vagy alapító, Lehetek szolga, vagy hódító.
REFR. |
fel |